Mennyi az esélye, hogy egy nap különbséggel látok ugyanolyan kínzást két teljesen különböző helyen?

Kezdjük ott, hogy 'ismertebb' kínzásnál ez nem is lenne kérdés, de én még nem találkoztam ezzel a patkány-módszerrel: a patkányt az illető hasára teszik, rá egy vödröt, amelyet elkezdenek melegíteni, a melegtől a patkány begőzöl és elkezd menekülni, más út nem lévén, kirágva ezzel az ember hasát, brrr.

Folytassuk ott, hogy a "két hely", ahol láttam -egy film és egy sorozat-epizód- időben messze esik egymástól, már, ami a készítést illeti. A Halálosabb iramban (2 Fast 2 Furious) 2003-as film, míg a Trónok harca (Game of Thrones) második évada idei termés.

Végezetül pedig bejön az én időzítésem. A filmet biztos nálunk is már akkortájt bemutatták, de akkor nem láttam, sőt, azóta biztos a tévében is többször volt, de valamiért a napokban adott verziót vettem fel, sőt csak pár nap múlva néztem meg, mondjuk kedden. A Trónok harca szinte egy időben megy nálunk is az eredeti vetítési időpontokkal, de ezt is csak később néztem meg, mondjuk szerdán.

Így abszolút friss volt az élmény, nem kellett gondolkoznom, hol is láttam már ugyanezt a jelenetet. A kérdés most nem is az, hogy ki nyúlt le mit, ha egyáltalán, hanem ilyen időbeli eltéréseknél...

... mennyi az esélye, hogy egy nap különbséggel látok ugyanolyan kínzást két teljesen különböző helyen?

2010 nyarán állt elő az USA ezzel a midseason-recepttel

CSAJOS KrÉMES
sorozatos arcokkal, a Bourne-trilógia producerének ajánlásával

Hozzávalók: Tucatban nevelkedett sakáltanyás főhős, egy rejtélyes városi főnök, egy rejtélyes vírusos sorozatgyilkos számítógépzseni 2.0, egy narancsvidékről származó szigorú vezető, egy hősöket kergető munkatárs, egy borostyános nővér, valamint random arcok ízlés szerint.
Elkészítés: mindezt keverjük össze, tegyünk bele sok akciót, némi humort, egy kis szerelmi szálat, szórjuk meg konfliktussal, vendégszereplőkkel, próbáljuk izgalmassá tenni a szövegekkel, a történettel, és lehetőleg ne felejtsük ki belőle a csavart és a meglepődés faktort. Első alkalommal 64 percig tart összehozni, utána már megy 40 körül is.
Lássuk, mi sült ki belőle!

A magyar cím senkit ne tévesszen meg, egy fia kettős ügynök nem kerül elő. A főcím viszont a második epizódnál már igen:

A Sötét angyal első évados bakiparádéja már megvolt, most jöjjön a 2. évad:

Ma van az amerikai filmes világ évenkénti nagy napja: ma adják át az Oscar-díjakat.

Kint az ABC közvetíti, itthon az HBO, és ennek nagyon örülök, főleg, hogy a vörös szőnyeges bevonulást is láthatjuk. Nem lehet azt mondani rám, hogy a filmek nem érdekelnek, de valójában ez az, ami mindig nagyon érdekelt. Szeretem látni, hogy ki-kivel-miben érkezik, az is tetszik, ha mondanak előtte pár értelmes mondatot, szóval bírom ezt a felhajtást. Sajnos ezt általában az összefoglalókból kihagyják, de most remélem, nem csak a -sokszor nem teljesen magas színvonalú (szépen fogalmaztam?;-))- szöveget fogjuk hallani, hanem sok mindent mutatnak is.

Aztán persze ott vannak a filmek és az emberek (színészek, rendezők, írók, zeneszerzők, sminkesek és a többiek, akik tevékenyen hozzájárulnak a filmhez). Most nem is sorolom a listát, de az a kérdés máris megfogalmazódott bennem: mi lehet A némafilmesben (The Artist), ami miatt sorra nyeri a díjakat (Arany Glóbusz, BAFTA, Cézár)? Ez pedig azért érdekes, mert valójában egyáltalán nem érdekel annyira, hogy például meg akarjam nézni. Sokkal inkább érdekel George Clooney Utódok (The Descendants) c. filmje, vagy Brad Pitt mindkét filmje, azaz a Pénzcsináló (Moneyball) és Az élet fája (The Tree of Life).

Vagy éppen Leonardo DiCaprio, amint megszemélyesíti J. Edgar-t. Igen, tudom, itt nincs szó Oscarról, ezt viszont én személy szerint sajnálom. Mármint, hogy Leot nem szereti Oscar. Najó, nem nagyon, mert eddig azért van 3 jelölése, de díja még nincs, pedig bárki bármit is mond, DiCaprio JÓ.

Nagyon szeretem, ha meglepnek; ha csavar van a történetben; ha az okosság, a logika is szerepet kap; ha működik a szereplők közti kapcsolat; az meg csak hab a tortán, ha 'jó nézni' a főszereplőt (magyarul (;-)): van eyecandy). Nos, külön-külön is vannak erre példáim, de mindez egyben van a legújabb kedvencemben.

A White Collar 2009 őszén indult az USA csatornán, un. midseason sorozatként. A történet egy okos-ügyes-nagyonjólnézkiésmégsármosis szélhámosról (hamisító) szól, akit az okos-ügyes-jóképű FBI ügynök elkap, kétszer is, de a második eset után beáll segíteni a "jó" oldalra, miközben a saját dolgait is intézi.

A két főszereplőt nagyon (sőt, nagyon-nagyon) jól eltalálták. Matt Bomer tökéletes Neal Caffrey szerepére, mert nagyon jól néz ki és emellett el tudja hitetni, hogy egy kifinomult ízlésű, elegáns szélhámos, aki nem hisz a fegyverekben, viszont a mosolyával és a megnyerő modorával mindent el tud érni. És azok a szemek... ;-)

Tim DeKay nagyon jó választás az FBI ügynök, Peter Burke szerepére, mert szimpatikus, megnyerő és el tudja hitetni, hogy okos, ugyanakkor kemény játékos.
Az ügynök elkapja a szélhámost, majd egy egyezség alapján együtt dolgoznak, a nyomkövető persze nem maradhat el (csak egyes akcióknál), de a két férfi közötti kapcsolat valamiért mégis egyfajta bizalomra épül, a két színész között pedig egyértelműen működik az összhang, nagyon jók együtt, és ráadásul jó szövegeket  is kapnak.

A további szerepekben látható az "egyik oldalon" Tiffani Thiessen, mint Peter felesége, valamint Sharif Atkins és Marsha Thomason, mint FBI ügynökök Peter csoportjában, illetve a "másik oldalon" Neal segítsége, barátja, társa, Mozzie, akit Willie Garson játszik, nem is akárhogyan, remekül hozza a kissé bogaras, de nagytudású figurát.

Tovább is van, mondom még »

No, ezzel több bajom is van (épp ezért kivételes e a bejegyzés: nem azért írom, mert tetszik, hanem, mert nem annyira...;-)).

Najó, nem több bajom van, csak kettő.

Baj 1: Ismét az a fránya magyarosítás címek terén. Nagyon érik már az ezzel kapcsolatos bejegyzésem, de addig is, akkor is zavar, ha a címeket átírják, ráadásul a szokásosan felkapott klisékkel. No, mindegy, ez lett a sima és egyszerű/en lényegretörő 'Rizzoli & Isles'-ból (nevezetesen a két főszereplő neve).

Baj 2: EZ már tartalmi dolog. Néztem a sorozatot és végülis tetszett (kivéve, hogy Sasha Alexandert valahogy nem találom benne hitelesnek) ÉS az intro is jópofa ezzel az ír zenével, DE a sorozathoz szerintem valahogy... egyáltalán nem illik.

Buck korábban már felvázolta, hogy milyen szörnyű (nevű) akadályokon -ráadásul három is van- kell keresztül mennie a kiscsapatnak, ha meg akarják menteni Sidet. Amikor odaérnek a második ilyen rémséghez, a egyik menyét az elnevezésről érdeklődik.

- Na és miért hívják ezt a Halál Hasadékának?
- Felmerült az a név is, hogy Nagy Büdös Rés, de azt mindenki megmosolyogta.

...és rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy NEM a trilógiáról beszélek. Csak és kizárólag az első rész, a Mátrix (The Matrix), ami annyira megfogott, hogy még a moziban is többször megnéztem, pedig az nem szokásom.:-)

Teljesen megértem, hogy például a Chuckban is többször "megemlékeznek" róla (;-)), mert azon túl, hogy Keanu Reeves miatt mindenképp megnéztem volna (még akkor is, ha itt azért, lássuk be, nincs valami nagy színészi játékra szükség - bár az arcjáték is sokat mondó :-)), nekem nagyon bejött az egész hangulata. Pontosabban maga az ötlet, ahogy felvezették és nem utolsó sorban (sőt) a látványvilága és a speciális effektjei. Igen, filmtrükk és emiatt is lett zseniális az egész. Az un. bullet time technika, ha jól tudom, itt jelent meg először, nem is csoda, hogy megnyerték érte az Oscar díjat. Kedvenc jeleneteim között van, amikor Neo "úgy mozog, mint ők":

Tovább is van, mondom még »

2011. május 13-án véget ért az amerikai scifi sorozatok eddigi leghosszabbja. A Smallville 10 évadot, összesen 218 epizódot ért meg, végigkövetve Clark Kentet a gimiből a Supermanné válásig. Lois Smallville-je nagy utat tett meg Smallville-ből Metropolisig és itt nem a földrajzi távolságról van szó.:-)

10 év, te jó ég, nem semmi! Elmondhatom, hogy végignéztem és ha nem is emlékszem minden egyes részre, minden részletre, de vannak kedvenceim, vannak olyanok, amelyeket nagyon a szívembe zártam, amelyeket bármikor szívesen újra néznék. Az elején még csak itthon követtem az eseményeket, de ez volt a második olyan sorozat, amelyik elérte, hogy nem tudtam kivárni, míg ideér és a 8. évadtól kezdve 'elébe mentem'. Ezekben az utóbbi évadokban ráadásul az is tetszik, hogy gyakorlatilag átváltott az epizódikus jellegből szerializálttá. Az összefüggő történet miatt még kevésbé lehetett kivárni az egy hetet, de volt olyan, amikor érdemes volt bevárni több részt, mert remek lazítás volt egy sűrű időszakomban. Bizony-bizony, jólesett kicsit szupersztorikat és -hősöket nézni, különös tekintettel Tom Wellingre, aki szépen kinőtte magát, és ezzel együtt nagyon remélem, hogy ez a tíz évi skatulya nem skatulyázza be.;-)

Nem akarok, de nem is tudnék most átfogó elemzést adni, a finálé viszont mindenképpen írásra késztet, mert igaz, hogy nem vagyok nagy sorozatőrült, s bár többet is nézek, igazi kedvencem csak kevés van, de ... amennyire csalódtam 'az első számú'-ban, annyira töltött el jó érzéssel ez. Így persze most kicsit furán hangzik, mert nem annak örülök, hogy vége van (bár nagyon sokáig nem is lehetett volna húzni), hanem annak, hogy azt érzem, igen, tetszett, megkaptam... ha már vége, akkor így legyen vége. Még ha nem is volt maradéktalanul az, mégis tökéletes volt a befejezés, amelyről inkább nem is összefüggően írok, hanem csak néhány gondolatot felvillantva, néhány szívem-csücske részt kiemelve.

Tovább is van, mondom még »

McGee íróként bejut egy menő klubba, miközben a megfigyelőkocsiban Gibbs lehűti Tony "lelkesedését".

- Írnom kell egy könyvet.
- Előbb olvass el egyet!

Az HBO saját gyártású sorozata elég nagy reklámot kapott és lássuk be: a Trónok harca (Game of Thrones) valóban látványos, érdekes, bár elég szövevényes sorozat.

George R.R. Martin regénye alapján készült ez a fantasy és van benne minden, ami szem szájnak ingere: verekedés, ármánykodás, szex, humor, bölcsesség, őrület, megfontoltság, tájak, állatok, de leginkább emberek. Igen, főleg a kapcsolatokról és a jellemekről szól ez a történet.

Az HBO igényességét dícséri a kiváló főcím, mely ráadásul a szokásosnál hosszabbra sikeredett. És ezt abszolút nem bánjuk!

Tovább is van, mondom még »

Sajnálom, hogy csak most sikerült megnéznem... Az Egek ura (Up in the Air) egy nagyon jó film!

Néhol, némely, a filmmel kapcsolatos hozzászólást olvasva viszont kicsit ... zavarba jöttem: vagy az van, hogy többen/sokan tényleg ennyire felszínesen néznek filmet, vagy én nem tudok/akarok jobban a felszín alá nézni. Rejtett problémák? Talán, de van, amikor kimondja, kerek-perec és ilyenkor, szerintem, csak meg kellene hallani. Oké, hogy George Clooney jól néz ki, de végülis azért mozog a szája, mert mond valamit... ;-)

Tovább is van, mondom még »

"Ő erős ahhoz, hogy feláldozza magát, de én nem vagyok erős, hogy hagyjam."